Tudástár

Az ügynökakták és az állambiztonság működése

Ez a lap hátteret ad a november 4-i nyitáshoz: hogyan épült fel a szervezet, milyen iratot termelt, mennyi maradt meg belőle, és miért tartott harminchat évig, amíg nyilvánossá vált. A kereséshez szükséges gyakorlati tudnivalók a főlapon vannak.

Ez összefoglaló, nem levéltári forrás. Történészi munkák, korabeli sajtó és nyilvános nyilatkozatok alapján készült, és ahol nevet említ, ott olyan eseteket, amelyek korábban már nyilvánosságra kerültek. A november 4-én megnyíló nyilvántartásból ez a lap senkiről nem állít semmit; a főlap 05. szakasza arról szól, mit lehet és mit nem lehet egy bejegyzésből kiolvasni.

01 / 1990-2026

Miért tartott harminchat évig

A múlt feltárása végig politikai, jogi és nemzetbiztonsági érdekek ütközőpontja volt. A szolgálatok a forrásaikat védték, arra hivatkozva, hogy a kiszivárgás a későbbi hálózatépítést is ellehetetleníti.

1990-es évek elejeA kezdeti félelem az volt, hogy a teljes nyilvánosság az állam stabilitását ásná alá. 1994-ben született meg az ügynöktörvény, amelynek nyomán bizottság világította át a minisztereket, a képviselőket és a bírákat.
A kör szűkítéseKésőbb az átvilágítandók köre a kulcspozíciókban lévőkre szűkült. Horn Gyula, aki ezekben az években miniszterelnök volt, maga is hálózati személy volt: a III/II-es csoportfőnökségnek dolgozott Harcos fedőnéven.
1997 és 2003: intézmény lesz belőle1997-ben jött létre a Történeti Hivatal, amely a 2003-ban megalakuló Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) elődje volt.
2007: a Kenedi-bizottságKenedi János történész vezetésével vizsgálták, maradtak-e még át nem adott akták a titkosszolgálatoknál. A bizottság szerint maradtak, és az átadásuk nem haladt.
A 2010-es évekAz LMP négy év alatt tizenkétszer nyújtotta be az aktanyilvánosságról szóló javaslatát, és mindannyiszor elutasították. Kövér László 2012-ben gumicsontnak, értelmiségi belügynek és pótcselekvésnek nevezte a témát. Helyette a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) jött létre.
2026: az áttörésA téma a kampányban, majd egy miniszteri meghallgatáson került vissza a napirendre. A parlament elfogadta a vonatkozó jogszabályokat, és külön bizottságot állított fel a szolgálatok által korábban visszatartott, minősített iratok felülvizsgálatára.

02 / Az iratok anatómiája

Mi kerül ki, és mikor

Az egykori szocialista blokk országai közül a legszélesebb körű iratnyilvánosság valósul meg, a Levéltár online adatbázisán keresztül, két ütemben. Az első ütem a nyilvántartás, a második a tartalom.

Hatos karton2026. november 4.

Körülbelül 24 000 darab. A hálózati nyilvántartás legfontosabb eszköze: a beszervezett, és akár a sikertelenül beszervezett személyekről állították ki. Szerepel rajta a név, a fedőnév, a beszervező tiszt neve és az akták iratszámai.

Ahogy tárolták A Belügyminisztériumban egy cipergépnek nevezett, forgatható kartonrendszerben álltak, a gyors kereshetőség kedvéért.

Mágnesszalag2026. november 4.

Körülbelül 450 000 személy adata. A hetvenes években bevezetett egységes gépi prioráló rendszer adatbázisa. Hűtőgép méretű számítógépeken tárolták, és mind a hálózati személyek, mind a megfigyeltek adatait tartalmazta.

Figyelje a kettősséget Ugyanabban a rendszerben van az, aki jelentett, és az, akiről jelentettek.

B-napló2026. november 4.

Öt darab. A beszervezési dossziék nyilvántartó mutatókönyvei, és kizárólag az 1956 decembere és 1962 vége közötti időszakból maradtak fenn.

Az öt szám a lényeg Ami ezen kívül esik, arról ez az irattípus nem mond semmit.

B-dosszié2027. február 25.

Körülbelül 9 000 darab. A hálózati munkával kapcsolatos legfontosabb dokumentáció, jellemzően fényképes adatlappal indul. Azért kerül ki később, mert a levéltár munkatársainak kézzel kell anonimizálniuk benne a harmadik személyekre vonatkozó érzékeny adatokat.

Itt látszik a hiány 24 000 hatos kartonhoz 9 000 megmaradt beszervezési dosszié tartozik.

A két ütem különbsége az, ami novemberben a legtöbb félreértést okozza majd: az első ütemből az derül ki, KI szerepel a nyilvántartásban, és csak a másodikból, hogy MI történt. A főlap 02. szakasza ugyanezt az iratcsoportokra lebontva mondja el.

03 / Ami elveszett

Iratmegsemmisítés és a Dunagate

Az iratanyag drasztikusan töredékes, ezért a teljes igazság nem megismerhető. A jelentéseket tartalmazó munkadossziék 61 százaléka már 1989 előtt megsemmisült, a rutinselejtezések során.

Pánikszerű égetés, 1989-1990Bajcsi István, a BRFK volt állambiztonsági tisztje szerint négy-öt tonnányi iratot égettek el. A minisztérium ócsai objektumában a visszaemlékezések szerint embermagasságban álltak a nehezen égő keményfedeles kartonok a kazánok mellett, a tisztek pedig veszekedtek a helyen. A cél az volt, hogy az utókor ne tudja bebizonyítani a szervezet tetteit.
Dunagate, 1990 januárjaKiderült, hogy a III/III-as csoportfőnökség az állampárt 1989. októberi megszűnése után is titkosszolgálati módszerekkel figyelte az ellenzéki pártokat. A botrányt Végvári József titkosszolgálati őrnagy robbantotta ki egy interjúval. Lemondott a belügyminiszter, a III/III csoportfőnöke és az állambiztonság vezetője is.
A jogi definíció csapdájaAz ügynöktörvények olyan szűkre szabták az ügynök fogalmát, hogy kutatóként is könnyű volt pert veszteni: titkos fedőneves jelentést, aláírt beszervezési nyilatkozatot vagy anyagi előnyt kellett bizonyítani. Ungváry Krisztián történész így vesztett pert, mert a gyakorlatban ritkán adtak számlát a besúgóknak, és sok papír egyszerűen elégett.

Ezért nem azonos a nyilvántartás a történettel. Egy név hiánya nem bizonyít ártatlanságot, egy név megléte pedig nem mondja meg, mi történt.

04 / A működtetők

A tartótisztek és a nyomásgyakorlás

A rendszert hivatásos tisztek működtették. Voltak nyílt állományban dolgozók, és voltak SZT, vagyis szigorúan titkos tisztek, akik polgári hivatás mögé bújva végezték a munkát.

SZT tisztekMedgyessy Péter a kémelhárítás SZT tisztje volt, D-209 jelzéssel; ez 2002-ben vált nyilvánossá. Horváth József a nyolcvanas évektől a III/III-nál dolgozott, saját elmondása szerint trockistákra vadászott, és a rendszerváltozás után is a szolgálatoknál maradt 2002-ig.
OktatófilmekA minisztérium saját filmstúdiója készített oktatóanyagot a tiszteknek. Ezekből tanulták meg, hogyan kell feltűnés nélkül fényképezni úgy, hogy a célszemély tekintetét ne kapják el, vagy hogyan kell filcpapucsban házkutatást tartani a fényezett parkettán, a bútorok eredeti helyzetét rögzítve, kesztyűben, hogy ne maradjon ujjlenyomat.
Megtörés és zsarolásA beszervezéshez gyakran levélellenőrzés vagy megfigyelés adta az alapot. Bajcsi István szerint a cél az volt, hogy a kiszemelt azt érezze: mindent tudnak róla. Az egyik oktatófilmben azzal zsarolták a célszemélyt, hogy tudják, nem Albertirsán, hanem Kunszentmártonban volt disznótoron. Ettől, ahogy a film fogalmaz, teljesen megtört.
A másik oldal áraA tartótisztek élete sem volt idilli. Tabajdi Gábor szerint a stressz miatt sokan küzdöttek betegségekkel, és leszázalékolva mentek nyugdíjba.

05 / A szervezet

A III. Főcsoportfőnökség felépítése

A rendszert 1949-től, szovjet szakmai mentorálással építették fel, a Belügyminisztériumon belül. Az egységek felosztása ez volt:

III/IKülföldi politikai és gazdasági hírszerzés.
III/IIPolgári kémelhárítás és szabotázselhárítás.
III/IIIA belső ellenzék, az egyházak és a negyvenötös elit ellenőrzése. Ez a legismertebb: a saját állampolgárait figyelte, és ez az egyetlen, amelynek 1989 után nem lett utódszerve.
III/IVKatonai elhárítás.
III/VOperatív technika: lehallgatás és megfigyelő eszközök.

06 / Egy élet

Egy besúgó mindennapjai

A hálózat mintegy 150 000 tagjának többsége nem értelmiségi vagy művész volt. Buszsofőr, fodrász, szállodaportás, a határsávot figyelő vadász, bányász. Horváth Sándor történész könyve (Feljelentés: egy ügynök mindennapjai) egy ilyen átlagos sorsot mutat be, egy kisterenyei bányász történetén keresztül, akit a könyv Gy-ként nevez meg.

1956. decemberA kisterenyei bányászok Salgótarjánba indultak, hogy kiszabadítsák a munkástanács letartóztatott tagját. Gy, háromgyerekes családapa, aki korábban háborús bűnösként ült, hetvenéves, régi szociáldemokrata apósa tanácsára megpróbált kimaradni ebből. Hazafelé megcsúszott egy patakban, eltört a lába, és a bányakórházba került, ami éppen tele volt a salgótarjáni sortűz áldozataival: negyvenhat halott, kilencven sebesült. A politikai nyomozók a kórházban listát írtak, és Gy felkerült rá.
1957. december 19.A múltja és a munkástanácsi tagsága miatt tökéletes célpont volt. Zsarolással szervezték be.
Tizenöt évEgyetlen tartótiszttel állt kapcsolatban. Jelentett a saját apósáról, akit a bányászok megbecsültek. Túlbuzgóságból feljelentette a kollégáit és a helyi focicsapat vezetőit sikkasztásért, részletezve az autójukat, a nyugat-európai utazásaikat és a kerítésüket. A tartótiszt azonnali vizsgálatot rendelt el.
A barátAmikor egy 1956-ban Brazíliába menekült régi barátja 1971-ben, amnesztiával hazatért, találkoztak. A barát megölelte, behívta a lakásába, és örült, hogy van egy jó cimborája. Gy négy nappal később jelentett róla.
A végVégigjelentette a Kádár-korszakot. Az utolsó jelentését 1989. május elsején írta, a kisterenyei üzemben zajló lopásokról. A felesége több mint harminc évig nem tudott róla. Félelemből indult, és megszokásból maradt.

07 / A tét

Mire jó mindez

Szokolay Domokos történész szerint fontos megérteni, hogy nem egy mindent látó hálózatról van szó, hanem egy nehézkes, önmaga fontosságát állandóan bizonygatni akaró bürokráciáról.

Az átadás is traumaA levéltárosok munkája lélektanilag nehéz. Rendszeresen előfordul, hogy egy iratot kikérő embernek olyan dokumentumot kell átadniuk, amiből kiderül: a meghurcoltként számon tartott rokon vagy a házastárs maga is jelentett.
Nem szégyenlistaA történészek szerint a cél nem lista és nem szenzáció. Ha az aktanyilvánosság csak az elit botrányairól szól, akkor fájdalmas marad és nem vezet sehova.
A valódi tárgy a mechanizmusAz, ahogyan a politikai rendőrség működött, és ahogyan az egész társadalmat megalázta: nemcsak a megfigyelteket, hanem a kényszerből jelentőket is. Emlékezni kell azokra is, akik használhatatlan jelentésekkel védték a társaikat, vagy megtagadták az együttműködést.

Ha a saját családjában szeretne utánanézni, a gyakorlati lépések a főlapon vannak: mire lehet keresni november 4-től, és hogyan kell kérelmet benyújtani a levéltárhoz.